Szerző: VERES MIHÁLY
Miért kell újragondolnunk, hogy mit is jelenthet számunkra a szép és élhető kert?
Ma már egyértelműen érzékelhető, hogy a környezetünk megváltozott. Egyre gyakrabban találkozunk hosszú, forró és száraz időszakokkal, a talaj gyorsabban kiszárad, a növények nehezebben viselik a nyári hőséget. Egyre több településen időszakosan már a lakossági ivóvízellátás biztonsága is kérdéssé válik.
Az érzékelhető változások ellenére sokszor mégis úgy próbálunk élni és kertet fenntartani, mintha körülöttünk semmi sem változott volna.
Még mindig azt gondoljuk, hogy az a természetes, ha a gyep egész nyáron élénkzöld marad és a kertnek egy gondosan nyírt angol pázsitra kellene hasonlítania. Valamiért a megsárgult vagy akár kiszáradt fű, a magasabb növényzet vagy akár egy szalmával takart ágyás szükségszerűen az elhanyagoltság jele lenne.
Pedig lehet, hogy nem a kertünkkel van a probléma, hanem azzal a képpel, amelyet a szép kertről, a mindennapi környezetünkről kialakítottunk magunkban.
A környezet változik – nekünk is alkalmazkodnunk kell
Az alkalmazkodás nem azt jelenti, hogy le kell mondanunk a kertről, a növényekről vagy az otthonunk környezetének szépségéről, rendezettségéről.
Az alkalmazkodás azt jelenti, hogy másként kell gondolkodnunk ezekről a kérdésekről.
Egy olyan kert, amely csak rendszeres, vezetékes ivóvízzel történő öntözéssel képes életben maradni, egyre kevésbé illeszkedik ahhoz a környezethez, amelyben élünk. A nyári hőség és a csökkenő csapadék mellett egyre több vízre van szükség ahhoz, hogy fenntartsuk ugyanazt a látványt, amelyet korábban megszoktunk.
Ez már sem környezeti, sem közösségi szempontból nem tartható fenn.
Nem biztos, hogy minden növényt és minden négyzetméternyi gyepet mindenáron zölden kell tartanunk. Lehet, hogy inkább azt kell megtanulnunk, hogyan alakítsunk ki olyan kerteket, amelyek együtt élnek a helyi éghajlattal, és nem folyamatosan küzdenek ellene.
A szép kert nemcsak angol gyep lehet
Egy virágos rét is lehet szép.
Szép lehet a természetesebb, változatosabb növényzet. A szárazságtűrő évelők, az őshonos virágok, a cserjék, a talajtakaró növények és az árnyékot adó fák együtt olyan kertet alkothatnak, amely kevesebb vízzel is életképes lehet.
Egy ilyen kert nem feltétlenül szabályos. Nem minden növény egyforma magasságú, nem minden felület tökéletesen nyírt, és nem minden évszakban ugyanolyan. Egy ilyen kert mégis élettel telibb és több madárnak, rovarnak és beporzónak adhat otthont. Jobban megőrizheti a talaj nedvességét, több árnyékot adhat és kevésbé forrósodhat fel a nyári napokon.
A természetben sincs mindenütt rövidre nyírt, egyenletesen zöld gyep. Ennek ellenére szépnek látjuk a rétet, az erdőt, a mezőt vagy a vadvirágokkal borított domboldalt.
Miért ne lehetne ugyanez szép a saját kertünkben is?
Ha fejben elfogadjuk, ez is lehet szép.
Az alábbi képek a saját kertünkben készültek, ahol a fű helyét egyre inkább a mezei virágok és a természetes növényzet veszi át. A tartós hőség természetesen ezt a kertet is megviseli: nem üde zöld, és nem hasonlít a megszokott, gondosan nyírt pázsitra. Ez a kert viszont locsolás nélkül is életképes marad.
A valódi kérdés az, hogy el tudjuk-e fogadni ezt a látványt. Ha a nyári kert szépségét nem kizárólag az élénkzöld gyephez kötjük, akkor a természetesebb, szárazabb kertet sem feltétlenül elhanyagoltnak látjuk. Megérthetjük, hogy alkalmazkodik a körülményekhez, és a maga ritmusában ugyan, de tovább él.
Nem élénkzöld gyep – mégis él. Ha elfogadjuk, szép is.
A veteményes is működhet másképpen
Ismerünk számos olyan kertet, ahol nincs vezetékes ivóvíz, és még fúrt kút sincs. Lehet esővizet gyűjteni, a veteményesek ágyásait pedig szalmával takarni.
A szalmatakarás védi a talajt a közvetlen napsütéstől, lassítja a kiszáradását, csökkenti a párolgást, és segít abban, hogy a növények ritkább öntözés mellett is fejlődni tudjanak.
Ezek a nagyszüleink által is használt praktikák ma már talán szokatlannak tűnnek.
A szalma nem olyan rendezett, mint a frissen nyírt gyep, és nem olyan dekoratív, mint egy gondosan kialakított díszkert. Mégis egy tudatos, a környezethez alkalmazkodó megoldást jelent.
Talán itt látszik a legjobban, hogy a változás valóban fejben kezdődik.
Amíg a szalmát igénytelenségnek, a virágos rétet elhanyagoltságnak, a megsárgult gyepet pedig kudarcnak látjuk, addig nehéz lesz más irányba indulni.
Ha azonban megértjük, hogy ezek a megoldások a víz megőrzését, a talaj védelmét és a kertünk hosszú távú életképességét szolgálják, akkor lassan az esztétikai értékük is megváltozhat a szemünkben.
Nem lemondásról, hanem egy új kertkultúráról van szó
A környezeti alkalmazkodást gyakran veszteségként éljük meg.
Úgy gondolunk rá, hogy valamiről le kell mondanunk: kevesebbet öntözhetünk, kisebb lehet a gyep, más növényeket kell választanunk, vagy el kell fogadnunk, hogy a kert nyáron nem mindig üde zöld.
Az alkalmazkodás új lehetőségeket is jelenthet.
Kialakíthatunk változatosabb, természetközelibb kerteket. Gyűjthetjük az esővizet. Árnyékolhatjuk a talajt. Komposztálhatunk, mulcsozhatunk és olyan növényeket választhatunk, amelyek jobban viselik a helyi körülményeket.
Nem kell mindenkinek ugyanazt a megoldást választania. Nincs egyetlen tökéletes víztakarékos kert.
A fontos az, hogy elkezdjünk másként gondolkodni.
Ne arra keressük a választ, hogyan tarthatjuk fenn mindenáron a régi kertideált, hanem arra, milyen kert illik ahhoz a környezethez, amelyben a következő évtizedekben élni fogunk.
A változás a szemléletünkkel kezdődik
A technikai megoldások fontosak. Szükség van korszerű vízgazdálkodásra, jobb infrastruktúrára, esővízgyűjtésre és víztakarékos öntözési rendszerekre.
Azt is könnyű belátni, hogy önmagukban ezek sem elegendők.
Meg kell változnia annak is, hogy mit tartunk szépnek és rendezettnek.
El kell fogadnunk, hogy a természetközeli kert nem elhanyagolt kert. Hogy a nyáron megsárguló fű nem feltétlenül kudarc. Hogy a szalma, a komposzt és a talajtakarás nem alantas vagy idejétmúlt megoldás. Hogy a virágos rét nem kevesebb, hanem másfajta szépséget képvisel.
A kertünk nemcsak azt mutatja meg, milyen növényeket szeretünk.
Azt is megmutatja, hogyan viszonyulunk a környezetünkhöz.
Megpróbáljuk-e mindenáron a saját elképzeléseinkhez alakítani, vagy képesek vagyunk vele együtt változni?
A következő évek egyik fontos feladata az lesz, hogy megtanuljuk újra felfedezni a természetesebb, alkalmazkodóbb kertek szépségét.
Fotó: Veres Mihály ; pexels-lonneke-meijer