Olcsó munkaerőre épülő növekedési modellt nem lehet a végtelenségig folytatni – a különbséget a termelékenység teszi.
A Központi Statisztikai Hivatal előzetes adatai szerint Magyarországon 2024-ben 1075 milliárd forintot, a GDP 1,32 százalékát fordították kutatás-fejlesztésre, folyó áron 3,3 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A ráfordítások 57 százaléka kísérleti fejlesztés, 23 százaléka alapkutatás volt. A GDP-arányos K+F-ráfordítás 2024-ben 1,32 százalékra mérséklődött a 2023-as 1,39 százalékról. Nemzetközi összevetésben ez továbbra is az uniós átlag mintegy kétharmadát jelenti, és a tagállamok között a középmezőny alsó részére sorolja Magyarországot.
A növekedéselmélet egyik legstabilabb megállapítása szerint a hosszú távú egy főre jutó jövedelem növekedésének döntő részét nem a munka- és tőkeállomány bővülése, hanem a teljes tényezőtermelékenység javulása magyarázza. Ennek elsődleges forrása a technológiai és szervezeti innováció, a digitalizáció, valamint az új tudás és eljárások vállalati hasznosítása. Tartósan alacsony K+F-intenzitás mellett a gazdaság könnyen a globális értékláncok alacsonyabb hozzáadott értékű szegmenseiben reked, ahol a versenyelőny elsősorban az alacsony bérköltségekre épül. Ez az előny azonban a felzárkózás előrehaladtával fokozatosan eltűnik.
A visegrádi összevetés árnyalt: Csehország 1,83, Lengyelország 1,56 százalékos K+F-intenzitást ért el, utóbbi a 2013-as 0,88 százalékról emelkedve. Az EU 2030-ra kitűzött 3 százalékos célja jelenlegi pályán egyik ország számára sem elérhető. A fő korlátot elsősorban a vállalati kutatás-fejlesztési és innovációs beruházások alacsony szintje jelenti.Források
Források: KSH: Tudomány és technológia – K+F-ráfordítások, 2024. évi előzetes adatok. ksh.hu
KSH: Fenntartható fejlődés indikátorai (2024) – Kutatás-fejlesztési ráfordítás a GDP arányában.
Ludovika / Messzelátó (2025): A K+F szerepe az európai versenyképesség erősítésében.
Eurostat: rd_e_gerdtot adatbázis; Európai Innovációs Eredménytábla.
Fotó: pexels-markus-winkler-1430818-19825314