A népesség újratermelődése nem demográfiai belügy: a hosszú távú növekedési pálya egyik legerősebb korlátja.
A Központi Statisztikai Hivatal előzetes adatai szerint 2025-ben 72 ezer gyermek született Magyarországon – az élveszületések 1949 óta tartó statisztikai idősorában ez a legalacsonyabb érték. A teljes termékenységi arányszám 1,31-re csökkent, a természetes fogyás 52 200 fő volt, így az ország lakossága az év végére 9 millió 489 ezer főre mérséklődött. Az egyszerű reprodukcióhoz szükséges 2,1-es szinttől a mutató mintegy 38 százalékkal marad el.
A közgazdasági következmény három rétegben jelentkezik. Egyrészt szűkül a jövőbeli munkaerőkínálat: a ma megszülető évjáratok két évtized múlva lépnek piacra, így a jelenlegi születéshiány későbbi kapacitáskorlát, amelyet rövid távon csak bevándorlással vagy termelékenységnövekedéssel lehet ellensúlyozni. Másrészt romlik az eltartottsági ráta, ami közvetlenül terheli a felosztó-kirovó nyugdíjrendszert és az egészségügy finanszírozását. Harmadrészt zsugorodik a belső piac, ami mérsékli a hazai keresletre építő beruházások megtérülését.
A nemzetközi tapasztalat szerint a kizárólag pénzbeli ösztönzők hatása korlátozott és többnyire időzítési hatás: a gyermekvállalást előrehozzák, de a befejezett termékenységet kevéssé emelik. A tartós fordulathoz a lakhatás elérhetősége, a munka és a család összeegyeztethetősége, valamint a jövedelmi kiszámíthatóság együttes javulása szükséges.
Források: KSH, Eurostat
Fotó: pexels-asadphoto